Masszázs kamaszoknak – családterápiának sem utolsó!

Amint azt korábban már írtam, az embernek napi legalább tíz szívből jövő ölelésre volna szüksége az emocionális jól-léthez. Az érintés nem csak a csecsemők és kisgyermekek számára fontos. Általában az interperszonális kapcsolatok fontos nonverbális eleme az érintés és annak minősége. Nem mindegy, miképpen nyúlunk a másik emberhez, egyáltalán, van-e bármilyen fizikai kontaktusunk vele. Mint tudjuk, a pofon nem más, mint elhadart simogatás - hát ne hadarjunk!

A kisgyermekkorból kinőve gyermekünk igen hamar kamaszodni kezd, hamarabb, mint azt bármelyik szülő valaha kívánta volna. És láss csodát, az a tündéri gyermek, aki tegnap még boldogan bújt hozzánk, ült az ölünkben és örült a puszinak, ölelésnek, simogatásnak, ma kiskígyóként siklik ki karjainkból, és komoly reflexei vannak annak a szülőnek, akinek sikerül elcsípnie a gyermek feje búbját egy puszira. És ez később még rosszabb lesz, amikor verbálisan is támadásba lendül.
Hogy miért van a kamaszkor és miért olyan, amilyen - kinek szörnyű, kinek semmi különös? A gyermek átmeneti állapotba kerül a kisgyermekség és a felnőttség között. Ez az átmeneti állapot is folyamatosan változik, ezért másképp kamasz egy tizenkét éves és egy tizenhét éves. Az egyre szélesebb körű tapasztalatai arra ösztönzik, hogy immáron kérdőjelezzen meg mindent, amit addig abszolút igazságnak tartott, és többé-kevésbé kicsúszik a szőnyeg a lába alól.
Ennek természetesen része az elutasítás is. Azt mondják, akkor kezdünk felnőni, amikor akkor is elfogadjuk a tanácsot, ha azt a szüleinktől kapjuk. Ezen az időszakon át kell esni. Ilyenkor nem csak a gyermek fejlődik óriásléptekkel, de a szülője is. Teljesen más dolog egy csecsemő, egy kisgyerek és egy kamasz, majd később felnőtt szülőjének lenni.

No de ott tartottunk, hogy a gyermek immáron nem tűri az ölbe vevést, a puszikat, és hasonló szülői szeretet-megnyilvánulásokat. Ez a „nem tűri" persze széles skálán mozoghat, van, aki épp csak egy kicsit szemérmesebbé válik, de van olyan gyermek is, aki úgy menekül az érintéstől, mint a tűztől. Ráadásul egyre többször van „ilyen" napjuk, meg „olyan" napjuk. Az érintésre azonban szükség van, és sok szülő nem győz ilyen-olyan apropót találni, hogy megérinthesse, megsimogathassa gyermekét. Egy lánynak, ha hosszú a haja, lehet frizurát csinálni, egy fiúval lehet kezet fogni, vállon veregetni dicséretképpen, tehát vannak trükkök.
És ott a masszázs. A legmesszebb menőkig tisztelni kell a kamasz újsütetű szemérmességét, ami onnan ered, hogy a pubertással bekövetkező második hormonális forradalom miatt amúgy is zavarja az az izé, ami a teste. Az a legkevesebb, hogy túl nagy, túl kicsi, túl ilyen, túl olyan, nem, az egész úgy problémás, ahogy van. Igen, természetesen vannak kamaszok, akikre ez a leírás egy percig sem érvényes - miniatűr kisebbségben.

Magáról a masszázstechnikáról nem szeretnék sok szót ejteni, a többi írásban foglaltak érvényesek, mégpedig úgy, hogy mind a babamasszázs, mind a felnőtt-masszázs elemei legyenek jelen: akkor és annyit, amikor és amennyit a kamasz elfogad (ez a baba-elem). Ha sportol valamit, akkor könnyű dolgunk van, mert ugye gyúrni azt kell. És miért ne kapjon privát gyúrást? Olyan erővel csináljuk, ami jólesik neki. Már tud beszélni, kérjünk visszajelzést. Addig is beszélget velünk!
Egyébként pedig akkor tudjuk „hozzászelídíteni" a masszíroztatáshoz, ha jó példával elöljárunk. Ha magunk is adunk-kapunk masszázst, ha az életnek ugyanúgy része, mint a fogmosás, akkor természetesebben veszi ki magát a dolog, mintha valami nagy attrakcióként kezeljük. Ha mi magunk is megszokjuk, például azon gondolatmenet mentén, hogy a stressz, a feszültség megjelenik az izomzat görcseiben, ami pedig vér- és oxigénellátási zavarokat, na meg persze kisebb-nagyobb fájdalmat okoz, és erre a masszázs a rendszeres elhárítási módszer, akkor ugyanolyan természetes lesz, mint az egyéb alapvető testi szükségletek: éhes vagyok - eszem, álmos vagyok - alszom, feszült vagyok - kérek egy masszázst.

Apropó feszültség: még mindig sokan, túl sokan gondolják azt, hogy „a gyereknek semmi gondja nincs". Mert gondja-baja csak a felnőttnek lehet. Mert felnőtt szemmel nézve ugyan kit érdekel, hogy a töritanár pofára osztályoz és akit utál, az akkor is intőt kap órán való beszélgetésért, amikor történetesen nem is ment iskolába aznap, kit érdekel, hogy a kölykök hierarchia-létráján hol áll a gyermekünk, mit számít, hogy mit mondott róla a Jani, mivel csúfolta szembe a Zsófi... ráadásul ott van ugye a szerelem! Nos, a gyermeknek számít. Mert ez az ő élete. (Cserében pedig őt sem érdekli a munkahelyi intrika, a zsúfolt határidőnapló, a sürgős munka, a miből-fogom-befizetni kérdéskör.)
Tehát ne felejtsük el, ha felnőtt szemmel nézve csupa gondtalanságnak látszik is kamaszunk élete, neki igenis megvannak a maga gondjai, megvannak azok a stresszforrások az életében, amik a fent említett izomgörcsöket megbízhatóan kiépítik a gyerek testében, akár sportol, akár nem. Sőt, jellemzően a sportoló, de nem versenyszerűen sportoló kamaszok vannak a legjobb testi állapotban.
Annak tudatosításával, hogy a kamasz is gondterhelt tud lenni - de még mennyire! - újabb kaput nyithatunk nem csupán a masszázs útján való fizikai érintkezésre, de a megértés, elfogadás irányába is. A gyermek tisztelet által tanul tiszteletet. Ha ő megkapja a tiszteletet, meg is fogja adni. Na jó, lehet, hogy egy kicsit később... 
Érdemes masszőrhöz is elvinni kamasz gyermekünket, két okból. Egyfelől azért, mert már kap a teste akkora terhelést, hogy szükség lehet a szakember tudására, másfelől pedig azért, mert sok gyermek ebben a korban könnyebben megnyílik egy felnőttnek, mint a saját apjának-anyjának. Nem is véletlenül: szülei megítélik őt (ha nem akarják, akkor is, mert szavaiknak, véleményüknek súlya van, szeretetük értékes), egy idegen pedig nem számít. A kamaszok masszírozása gyakran fordul át beszélgetésbe, és így a gyerek nem csak izmai szintjén, de verbálisan is megszabadul a feszültségtől.
Jómagam, ha kamaszkorú gyermeket masszírozok, mindig megkérdezem (a gyereket, nem a szülőt!), hogy szeretné-e, hogy apa/anya bent maradjon a szobában vagy sem. Ha nem akarja, akkor kiküldöm a szülőt. Ha a gyerek már önállóan közlekedik, jöhet egyedül is később. Amennyiben a szülő meg akarja tanulni a masszírozás alapvető hogyanját, akkor az elején megmutatom röviden, magyarázok hozzá, és utána küldöm ki egy magazinnal. A kamasz a kliensem ilyenkor, az a legfontosabb, hogy ő jól érezze magát és el tudjon lazulni. Van, akinek ehhez szüksége van a szülő jelenlétére. És van, akinek mindent, csak azt ne! A kamaszokra nincs képlet, de így szép tarka a világ!