Babamasszázs, gyermekmasszázs

Az érintés fontosságát már felismerték, és kegyetlen módon tesztelték is: azok a csecsemők, akik csak ételt és tiszta ruhát, tiszta pelenkát kaptak, legyengültek, megbetegedtek. A régieknek természetesen nem volt szükségük tudományos alapokra: a babát a hátukra-hasukra kötve folyton a testén hordta az anyjuk. A babamasszázs nem utolsósorban az emésztést is segíti a tornáztatás mellett.

Masszázs címén ugyanúgy lehet a babához nyúlni, mint pelenkázás, fürdetés alkalmával: azzal a finomsággal és gyengédséggel, amit a kis törékeny test elbír és jólesően fogad. Érdemes babaolajat is használni.
Fontos a megfelelő hőmérsékletű szoba, hogy a hosszabb ideig meztelen csecsemő ne fázzon meg. Élvezni fogja, hogy nincs a ruha és a pelenka kötöttsége.
A lábával kezdjük, a jobb oldalon, és a nagyobb gyerekektől és felnőttektől eltérően hanyatt fektetve a kicsit. Érdemes a talpán hosszabban elidőzni, majd lassan haladni fel a combtőig.
Utána - már csak a változatosság kedvéért is - fordítsuk hasra, és finoman masszírozzuk a hátát. Ezt csak akkor, ha egyébként tud és szeret hason lenni. Ha nem szokott hozzá, megijedhet, mert elveszti a szemkontaktus anyával/apával. Ha nem a szülő masszírozza a babát, csak olyan személy legyen, akit előzőleg megismert és elfogadott a csecsemő, hogy kellemes élményként és ne tortúraként rögzüljön benne a masszázs.
Előfordul, hogy a baba hasonfekvésből kitolja a felsőtestét, de legalább a fejét felemeli. Ilyenkor megfeszülnek a hát izmai, tehát klasszikus értelemben vett masszázst nem alkalmazhatunk, érintésünk legyen inkább könnyed simogatás. Ha ellazul, és lefekszik, folytathatjuk, de a legfontosabb, hogy a babák és a kisgyerekek hadd csinálják azt, amit ők akarnak. Ha mozogni, jönni-menni-kúszni-mászni akar a kicsi, ne erőltessük, hogy maradjon egy helyben.
A hátmasszázs után fordítsuk újra hanyatt, és így masszírozzuk meg a karjait, a kezétől indulva a válla felé, először a jobbat, aztán a balt. Az arcát és a fejét csak nagyon finoman, inkább simogassuk, és olaj helyett könnyű krémet használjunk.

A legfontosabb a csecsemők és kigyermekek masszírozásánál, hogy csak akkor csináljuk, ha a gyermek partner, ha láthatóan élvezi, és biztosítsuk számára a nyugodt, ismerős környezetet, ismerős illatokat (a krém és olaj az legyen, amit amúgy is használunk) és mint minden egyéb esetben, itt is törekedjünk a rendszerességre, építsük be a masszázst a gyermek napi rutinjába, jellemzően az esti fürdetéshez igazodva.
Néhány perc is elég lehet, különösen egészen kicsiknél, de később se legyen több tíz-tizenöt, 7 év feletti gyermeknél húsz percnél. Ennyi időt szívesen töltenek egy elfoglaltsággal, de hamar megunják, és mehetnékjük támad. Ezért ügyeljünk rá, hogy az alatt az idő alatt, amennyit gyermekünk rászán a masszázsra (mert ugye nem kérdés, hogy itt nem mi dirigálunk!), végig tudjuk masszírozni az egész testét.
A nagyobb gyerekek már szívesen viszonozzák a masszázst, és mondhatom, nagyon ügyesek is ebben, szerezzük meg tehát nekik azt az örömöt, hogy ők is gyúrják egy kicsit a hátunkat, lábunkat, karunkat. Ez a masszázs viszont ne este, az altatás előtt történjen, mert a gyereknek ez egy jó kis játék, sok mozgással, és felélénkül tőle. Tehát a mozgásra szánt játszóidőben heveredjünk le és adjuk át neki a terepet - azaz a testünket.