Egészségbiznisz

Ma egy magára és az egészségére valamit is adó, tudatos - és tegyük hozzá, jellemzően nagyvárosi - ember életében nem múlhat el úgy nap, hogy magába ne tömne egy-két marék ilyen-olyan pirulát. Nem feltétlenül gyógyszereket, inkább vitamin- és ásványianyagpótlókat, táplálékkiegészítőket, univerzális varázsbogyókat, ki-ki hite és hovatartozása szerint.

Jó esetben emellett gondot fordít a mozgásra, tudatosan egészséges táplálkozásra - bár ez is hitkérdés: mi az egészséges? - és nem a bogyóktól várja a megváltást. Sokan azonban kritika nélkül benyelik (a bogyó mellett) a reklámot, amit a cucc terjesztői - legyenek azok patikák, üzletek, vagy direkt marketinges hirtelen felbukkant drágajóbarátok - mellékelnek, miszerint ezen bogyó beszedésén túl semmi más dolgunk nincs egészségünket illetően. A reklámok gátlástalanabbja az égvilágon mindenre alkalmasnak kiáltja ki az adott bogyót, bármilyen egészségi gondom is akad, lelkesen győzködnek a hívők, hogy ettől aztán biztosan helyre jövök. A szer ugyanis mindenre jó: emésztési gondoktól a pajzsmirigyproblémán keresztül az agyi hormonok zavaráig és a lezúzott térdnek is jót tesz, sőt női lény létemre a f****m is kinő tőle, ha úgy akarom...

Az univerzális csodaszer valós felvevőpiaci igényből született. Kezdetben vala ugyanis egy-két alapvitamin (A, C, D, E  stb.), néhány ásványianyag- és nyomelemkiegészítő (vas, kálcium, magnézium stb.). És ettünk zöldséget, gyümölcsöt - na nem rosttudatosság okán, hanem mert ez volt a természetes.
Aztán jöttek a majd-ettől-lesz-energiád-és-lábánál-fogva-rángatod-ki-az-ágyból-a-párodat égisze alatt született energiabogyók (itt nem illik neveket mondani, mindenki ismeri őket). Tudja fene, nálam nem nagyon jöttek be (bár nincs kontroll-életem, hogy megnézzem, mi lett volna, ha...), amikor két iskola mellett dolgoztam és háztartást vezettem, akkor bizony a tisztességes alvás volt, amitől energiát nyertem, ezt kiváltani semmivel nem tudtam - igaz, illegális megoldásokhoz soha nem folyamodtam. Egy-két ismerősöm szerint, akik ették az energiabogyókat, valamivel több energiájuk lett, amikor azonban abbahagyták a szedést, mélyebbre zuhantak, mint ahol azelőtt voltak, hogy elkezdtek volna az energiaszintjükkel törődni.
Az általános energiabogyó tehát nem jött be teljeskörűen, illetve azok, akik valamilyen anyagból hiányt szenvedtek, nem éreztek javulást a problémás területeken. Tehát maximum azoknak volt jó az energiakapszula, akik amúgy vasegészségnek örvendenek - vagyis nem túl sokaknak.
Jöttek tehát a koncentrált kapszulák: gigantikus mennyiségű vas, kálcium, szelén, miegyéb, vitaminok A-tól Z-ig és azon is túl. Ez jó ötlet volt, hiszen mindenki abból tömött magába többet, amiből - a leírások alapján megítélve - hiányt szenvedett. A hipochondriára hajlók tehát mindenből. Ekkor a magára valamit is adó egészségtudatos ember több maréknyi hatalmas kapszulát vett magához minden áldott nap. Jöttek a "csomagok", komoly dózis vitaminokkal és egyéb anyagokkal megtömve - igaz, mindegyikhez jött az utasítás is, hogy csak étkezés közben-után szabad bevenni. Merthogy ugye akkor jobban felszívódik. Na persze, a sok kaja között viszi a lendület, mi? Ha csak ennyi lenne, gond nélkül lehetne őket éhgyomorra is bevenni, de a többségük gyomorégéstől a hányingerig-hányásig mindenféle kellemetlen tüneteket okozott - legalábbis az ismeretségi körömben végzett nem reprezentatív felmérésem alapján.
Az egyetlen előnye a rengeteg bogyónak az a rengeteg víz, tea stb. volt, amivel be kellett venni őket, egészségbajnokunk tehát legalább folyadékbevitelben jól teljesített. Közben azonban olyan - nyilván kicsit függetlenebb forrásból szponzorált - kutatások is napvilágot láttak, miszerint egy ember éves (!) vitaminszükséglete (már ami a tényleges vitamint, mint anyagot illeti) elfér egy gyűszűben. Összemérve mindez a napi több marék bogyóval, elgondolkodtatott: akkor ez a sok hordozóanyag, ez mind felesleges teher a szervezetnek?

Na persze utazás, nyaralás idején kellemetlen is volt, hogy a mindenféle bogyókat utánfutóval kell magunkkal cipelni, két-három napos távollét idejére is. Ideje volt tehát az univerzális csodabogyó megszületésének, immáron - mint minden retró avagy reneszánsz esetén - az eredeti célon is túllőve: élhetsz, ahogy akarsz, rombolhatod a tested, mert ha ezt a bogyót beveszed, minden bajod elmúlik. Az elmélet igazodik a trendekhez: nemrégen mindent el lehetett adni azzal a felkiáltással, hogy aloe vera van benne (no és ha benne is van, hányan tudják pontosan, mire is jó az aloe?), mostanában az antioxidáns a sláger, mintha ettől minden baj elmúlna - miközben persze nagyon jót tesz egy alapjában véve egészséges testnek, azonban pusztán az antioxidánsszint emelésétől nem nagyon lesz jobban az, akinek amúgy itt-ott nem működik rendesen a szervezete.
Az is tipikus emberi hozzáállás, hogy amit érdemes csinálni, azt túlzásba vinni is érdemes: ezért aztán sokan eszeveszett lúgosításba fognak (ja, ez is sláger!), amivel egy ideig gyönyörű laboreredményeket érnek el, jobb közérzetet kevésbé, viszont mire körülnéznek, alkalózis (az acidózis=elsavasodás ellentéte, a szervezet túlságosan lúgos állapota) tüneteivel - és kínjaival - küszködnek.

A technika fejlődésével ma már mindent lehet mérni - pontosabban el lehet adni ilyen címszóval rengeteg szoftvert, kütyüt, ami szép színes eredményt nyomtat arról, milyen nagyon egészségesek is vagyunk - vagy épp a sír szélén állunk, de van egy bogyó, amitől...!!! Mivel persze többféle fejlesztés van, mindenki, aki érdekelt valamelyik üzletben, fúj a másikéra, és elmagyarázza, amaz miért nem jó, és közben vallásos áhítattal kezeli a saját "tutibiztos" módszerét.

Mint a fentiek stílusából kiderült, erről az egészről nem vagyok nagy véleménnyel. A dolog üzleti oldalának gátlástalansága, és a hülyének nézés magasszintű bemutatása különösen irritál. Mindazonáltal kipróbáltam egyet s mást. Nos, az én "üdvözítőbogyómat" még nem találták fel... de ha feltalálják, arról fogom megismerni, hogy - nem ellentmondva a Vonzás Törvényének és a hit erejének! - vallásos áhítat nélkül is működni fog. Addig viszont zöldség, gyümölcs, teljes gabona, sok folyadék, mozgás... és ami még ennél is fontosabb: szeretet, öröm, mosoly, életszeretet, életcél követése... szóval azok a dolgok, amik valóban éltetnek és feltöltenek.