Egészséges kapcsolat a csakrák tükrében

Kevés ember választja azt az utat, hogy nem kíván kapcsolatban élni. Nem csupán a párkapcsolatokról beszélek, bár az a legkönnyebb példa a két ember közötti interakciók tárgyalására, hanem bárminemű emberi kapcsolatról. Ám ha már csináljuk, csináljuk jól! Az alant leírtak nem a teljes tuti receptet adják, de elgondolkodtathatnak, és általuk lehet ellenőrizni, milyenek is a kapcsolataink.

Mesterem, ugyanaz, aki azt mondta: „a párkapcsolat azt jelenti, hogy ha eddig nem volt problémád, akkor majd most lesz!", két csoportba osztotta a kapcsolatokat: vannak az „A" típusú és a „H" típusú kapcsolatok. Jelen esetben nem egy-egy frappáns szó rövidítéséről beszélek, hanem a betűk formájáról. Nézz meg egy „A" betűt: a két szára egymásra támaszkodik. Te megtartasz engem, én megtartalak téged. Kialakul a nagyon romantikus, ám igen veszélyes „nem élhetek nélküled" helyzet. Gondolj bele: ha olyan ember mondja, akibe épp mélyen szerelmes vagy, akkor olvasztóan lírai szöveg, ha azonban olyasvalakitől kapod meg, akivel nem szeretnél közelebbi kapcsolatot, akkor... akkor fenyegetés. Rád cuppant, te pedig próbálsz szabadulni tőle.
Az „A" típusú kapcsolat veszélye abban rejlik, hogy ha kirántjuk a betű egyik szárát, a másik szára eldől. Nem áll meg önmagában, ahhoz túlságosan ferdén áll, a másik szár tartja meg csupán. Az „A" szárait képviselő emberek ráadásul nem feltétlenül megszállottságig hergelt szerelemben kapaszkodnak egymásba, összetarthatja őket oldhatatlannak tartott anyagi kapcsolat, kölcsönös birtoklási vágy (nem ő életem szerelme, de másnak nem adom, ha már egyszer az enyém lett, az enyém, az enyém, az enyém!).
Lehet, hogy nem azért állnak közel egymáshoz, mert fogják egymás kezét - hanem mert össze vannak bilincselve. A felek kialakítanak egy olyan életformát, amelyben kölcsönösen rászorulnak a másikra, és már nem azért vannak együtt, mert együtt akarnak lenni, hanem azért, mert úgy látják, nem tehetnek másként. Onnantól fogva természetesen rabság az egész, de kapaszkodnak, hiszen a másik nélkül felborul az egész világuk. Talán sohasem álltak meg egyedül.

Ezzel szemben nézd meg a „H" betűt: két szára egyenesen áll, és könnyedén kapcsolódnak össze. Ha az egyik „szár" távozik, a másik akkor is megáll, „I" betű lesz belőle (hm, „I" mint individuum? angolul pedig még tisztább a kép, ugye?). Ezt lenne jó megcélozni. Hogy ne azért legyünk együtt, mert muszáj. Mert feldőlünk egymás nélkül.
A csakrákat tekintve láthatjuk, hogy a kapcsolati „H" betű vízszintes összekötő vonala valójában kettős vonal. Az egészséges kapcsolatban ugyanis két csakrán kötődünk: a szívcsakrán és a harmadik szem csakrán. Hogy miért itt és másutt miért nem? Nézzük egyesével.

A gyökércsakra a fennmaradás, a fizikai élet területe. Ha a gyökércsakrán kötődöm valakihez, akkor fizikai fennmaradásom tőle függ. Természetesen előadódhat olyan élethelyzet, amelyben az egyik partner végez pénzkereső tevékenységet, a másik pedig más módon ad hozzá értéket a kapcsolathoz. (Ezt elfogadni is tudni kell, nem is megy mindenkinek.) De nem mindegy, hogy elfogadom, de tudom, hogy ha nem lenne ez a kapcsolatom, akkor is életben maradnék, vagy pedig abban a tudatban élek, hogy ha ő nincs nekem, akkor végem. Akkor megjelenik a félelem, ahol félelem, ott pedig túlzott kötődés, ragaszkodás, zsarolás, kapaszkodás... bármi áron fenn kell ugyanis tartani a kapcsolatot, hiszen azt hihetem, másképp végem!

A szexcsakra vagy szakrális csakra kötése elsőre jó ötletnek tűnhet: miért is ne kössön össze minket a testi szerelem? Nos, azért ne, mert amint kötés van, megszűnt a szabadságunk. Amikor az ember teljesen kiszolgáltatott a szexuális vágyainak, amikor megszállottan tapad a partneréhez, akkor fájdalmas helyzetek teremtődnek. Nem kevés olyan kapcsolatot láttam, ahol hihetetlenül durva, gonosz, gyötrelmes viselkedést lenyeltek emberek, csak azért, mert másfelől isteni jó volt a szex. És bárhogyan kínozták egymást, amint a testük összeért, rögtön kitört a világbéke. Amely egyébként eléggé rövid távúnak bizonyult.
Amennyiben csak az egyik fél kapcsolódna a szexcsakrán, ott megjelenhet a mennyiségi (többet!) és minőségi (bizonyos extrákat!) követelőzés szélsőséges formában: mindenáron, minden körülmények között elvárja partnerétől, hogy az „szolgálja ki", hogy „teljesítse a kötelességét". Kötelesség... hát hol van itt a szabad akaratból történő önátadás? Ez pusztán erőszak! A kapcsolódó fél ész nélkül vonszolódik a vágya után, a másik fél, ha ezt nem viszonozza, egy idő után menekülőre fogja.
Nem mellesleg a szakrális csakra a test erőközpontja is. Az egész életerőnket elszívhatja, ha egy másik, netán energetikailag „éhező" emberrel összekapcsoljuk azt. Akármennyit beletehetünk, ha valaki folyamatosan lecsapolja energiánkat.

A napfonatcsakra a társadalmi érvényesülés területe, az intellektuális, szakmai sikerek világa. Az egó birodalma. Ha e csakrán kapcsolódunk, akkor - valamelyest a gyökércsakra helyzetéhez hasonlóan - a másik életén keresztül élünk. Akkor a világ felé mutogatható status quo-t csinálunk a partnerünkből. És csak addig van békesség és boldogság, amíg a másik megfelel a követelményeknek. Szeretjük, jó sok feltétellel! Ide tartozik a klasszikus „first lady" helyzet, amelyben a nő önmagát, mint „ fontos ember felesége" definiálja, legyen a párja professzor, elnök, bármi, csak társadalmilag kellően alfahímnek számítson.

De ugyanide tartozik a dekoratív cicamica is, természetesen csak addig, ameddig kellő mértékben elő tudja idézni a többi férfiban a fokozott nyálelválasztást és a sárga irigységet. Az a szerepe, hogy a párja rámutathasson: „ide nézzetek, én megengedhetem magamnak, hogy ilyen nőm legyen, én aztán vagyok valaki!". Ezekben a helyzetekben a másik fél tárggyá válik. Nem egy másik ember többé, csak egy motívum, ami jelzi a társadalomnak, hogy „tulajdonosa" hol áll. A napfonatcsakrán kötődő emberek igen gyakran egymásra is találnak (igaz, ez áll minden csakrára), a „fontos ember - gyönyörű baba" páros az egyik leglátványosabb megnyilvánulása a kereslet-kínálat összehangolásának.

Ugorjunk egyet, és folytassuk a torokcsakrával. A torokcsakra kommunikáció, az intellektuális és érzelmi önkifejezés területe. Mivel szavakkal is teremtünk, egész világunkat nagyban befolyásolja torokcsakránk állapota. Ha azonban összekapcsolódik két ember torokcsakrája, akkor a szabad önkifejezésnek lőttek! Lehet, hogy az egyik fél mindig a másikba fojtja a szót, vagy mennyiséggel, vagy hatalommal, azaz elhiteti, hogy itt csak ő tudja, mi az ábra, és te csak bólogathatsz hozzá. Megmagyarázza, hogy miért nem „jogos" az érzésed - holott az érzéseknek aztán végképp semmi közük a joghoz! Kizsákmányolhatják egymást a felek intellektuálisan is, egymástól várva a megoldást. Esetleg „besülhet" a torokcsakra: nem mondják el egymásnak, amit szükséges volna, és ezzel játszmák lavináját indítják útjukra a kapcsolatban. Összekapcsolódott torokcsakrával szimbolikusan és fizikailag is megfojthatják egymást.

Újabb ugrással eljutottunk a koronacsakrához. A koronacsakra jelenti a kapcsolatot a Forrással. El lehet tehát képzelni, mekkora blokkot jelent, ha egy másik ember kapcsolódik ezen a ponton. Ahelyett, hogy ki-ki ápolná a kapcsolatát a magasabb rendű világgal, egymásból nyerik az energiát. De meddig? És milyen minőségűt? Mint a régi viccben, amikor az optimista és a pesszimista beszélget. Már az optimista is eléggé el van keseredve, és felsóhajt: „ha ez így megy tovább, mindannyian koldulni fogunk!". Mire a pesszimista keserűen odaveti: „na jó, de kitől?".
Nem táplálhatjuk önnön energiánkkal a másik embert. Legfeljebb segíthetünk neki mihamarabb megtalálni, helyreállítani a saját kapcsolatát a Forrással. Párkapcsolaton kívül ide tartoznak azok a „guruk", akik hatalmat gyakorolnak emberek felett, és ide tartoznak azok az egyházi hatalmi szervezetek, amelyek szintén azt hirdetik, hogy csak rajtuk keresztül lehetséges kapcsolódni Istenhez. Nem is engednek mást, mint őhozzájuk való kapcsolódást.

Látható tehát, hogy ezeken a csakrákon miért nem jó kötődni. Ezeket csak őrizd meg magadnak. Megmutathatod, kifejezheted, de ne add át valaki másnak. És te se keresd a másik ezen csakráit abból a célból, hogy rákapcsolódj.
Lehet szabadon is együtt élni úgy, hogy az egyik hozza a pénzt, a másik vezeti a háztartást. Lehet részed csodálatos szexuális egyesülés-élményekben úgy, hogy nem válsz kiszolgáltatottá, és nem a vágyad után mész vakon. Lehet örömöd abban, hogy a párod, sikeres, szép, elismert, de akkor is megmaradhat az öröm, ha netán ez megváltozik: megöregszik, lemond, megbukik. Lehet közöttetek csodálatos kommunikáció, ha szabadon fejezitek ki magatokat, sőt, csak így lehet. Ha nem kell mérlegelni a szavakat, ha őszintén, ami a szíveden, az a szádon. És természetesen a Forrással való kapcsolat, egymástól függetlenül, alapvető értéke a jó kapcsolatnak.

Végül nézzük azokat a csakrákat, ahol áldott a kötődés. Ugyanis valamilyen kötődés mégiscsak kell, ha kapcsolatról beszélünk, nemde?
A szívcsakra, az áradó szeretet forrása, mindenképpen szükséges, hogy igazán „emberi" legyen egy kapcsolat. Szív nélkül minden értelem jéghideg logika csupán. Semleges, rideg tények halmaza. A másik ember akkor válik „valakivé" az életedben, amikor megnyitod felé a szívedet. Egy ilyen kötődéssel nem veszítesz el magadból semmit, mert az a szeretet, ami valóban szívcsakrádból ered, az végtelen. Erre a szeretetre érvényesek Pál apostol klasszikus szavai (1 Kor. 13): „mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr". Ezen a csakrán a kapcsolat áldott, mert adsz, és az adás aktusa által kapsz is, tehát nem vagy rászorulva a másik emberre. A kapcsolódás itt nem rácuppanás és energiaelszívás, hanem könnyed nyitottság, kitárt tenyérrel nyúlsz a másik felé.

A harmadik szem csakra felelős az intuícióért, a megérzésekért, a magasabb rendű intellektusért. Ezen a csakrán érzi meg az anya, mire vágyik csecsemője, ezen a csakrán kapcsolódnak a jóbarátok, akik egyszerre nyúlnak a telefonhoz, vagy egyszerre mondják ugyanazt. Ez a csakra teszi lehetővé, hogy meglásd a másik emberben az isteni fényoszlopot, a másik Igaz Lényét. Nyitott harmadik szemmel nézzünk hát egymásra, és csodálatos kapcsolataink lesznek! Ennek a csakrának is jellemzője, hogy a kapcsolat nem a másik kiszipolyozását célozza, a harmadik szem csakrán kapcsolódva adunk egymásnak... figyelmet, megértést, együttérzést, magasabb rendű ismereteket és szeretetet.

Nézzük most az egész képet: van egy „H" betűnk két vonallal összekötött szárakkal. Kérdezheted: nem lenne mégis stabilabb minden csakrán kötődni? A kizárólagos, „egyszer az életben" szerelem nem hétcsakrás kötés? Nem. A teljes kötöttség teljes kodependenciát (társfüggőséget) jelent. Mindkét fél gyakorlatilag megszűnik létezni. Ahelyett, hogy nyertes-nyertes helyzet alakulna ki, a végeredmény egy vesztes-vesztes szituáció lesz.
Olyan helyzet jön létre, ahol hét lánccal vagytok összeláncolva. A láncokból azonban mindenki, de mindenki csak szabadulni akar. Az ember nem akar kényszer alatt élni. Mit akarunk hát? Szabadon szeretni.
Mert csak teljes szabadságban növekedhet igazi szeretet.