Irományok
Instant szabadság
(recept a végén!)
Most olvasom (újra, sokadszor, de hát a jó könyvek már csak olyanok, mint a kísértetek: visszajárnak időről időre) Richard Bach: Semmi sem véletlen című könyvét. Az író 1966. nyarán kísérletet tesz rá, hogy visszamenjen úgy negyven esztendőt az időben, a "légivagánykodás" hőskorába, amikor még az amerikai kisvárosok szélén egy-egy kaszálón szállt le a vándorpilóta, a napi betevőért repültette az utasokat, aztán másnap-harmadnap továbbállt.
Szendergő szerelem
A szerelem, közhelyszerűen a legcsodálatosabb és egyben a legkeservesebb élmény, amiben földi életünk során részünk lehet. S miért e szélsőség? Mert racionális világunkban uralkodó elménk számára kezelhetetlen, az érzelmek birodalmához tartozik, e birodalom azonban ma földalatti mozgalomként, rejtőzve élhet csak tovább.
A Jó, a Rossz és a Célszerű
Földi világunk a polaritás világa: hideg-meleg, sötét-világos... ahol a pólusok egymás által léteznek, és egymáshoz mérten kapnak értelmet. Ez a polaritás számunkra természetes, azonban ez a létezésnek csupán az egyik síkja, és nemegyszer szembesülünk azzal, hogy életünk túl komplex ahhoz, hogy minden problémánkat ezen a síkon oldjuk meg és minden kérdésünkre ilyen egyszerűen kapjunk választ.
