Köszönet

Itt szeretnék köszönetet mondani...

elsősorban Istennek, minden áldott nap, mindenért, amit kapok és amit adhatok...

de azért konkrétabban is felsorolom a Mindenség azon manifesztációit, akik-amelyek csodálatos támogatást nyújtottak-nyújtanak abban, hogy ne csupán az életemet, hanem a sorsomat éljem. (Mivel nem mindenki adta áldását a publicitásra, keresztneveknél maradok, akire vonatkozik, úgyis tudja...)

Köszönöm tehát:

• Rózsának, hogy elindított, meggyőzve, hogy nem tévedésből inkarnálódtam épp most, épp ide;
• Heninek, aki mindig profin menedzselte fontos találkozásaimat;
• a Péterfy Kórház stábjának Szepesi professzor vezetésével, hogy visszahoztak;
• Patriknak és Szabolcsnak azt a felemelő beszélgetést, ami elindított ezen az úton, és külön köszönet Szabolcsnak, hogy "elő-lépte" azt a bizonyos első lépést;
• Kis Virágnak, hogy kisegített adminisztrációs gondomból, és a nevét adta a projekthez;
• Beusnak és Zsoltnak, hogy lelkileg-művészileg-programozásilag egyaránt megfogva a lényeget, gyönyörű formába öntötték a honlapot, s emellett mindennapi támogatásukat is élvezhetem minden szinten;
• Eminek, hogy lassan 30 éve a barátnőm, a szó legteljesebb, legnemesebb értelmében. Ennyi idő alatt életem alapkövévé kristályosult ez a barátság;
• családomnak, hogy vannak nekem;
• Melindának, hogy éles szemmel és éles nyelvvel kritizálja nem csupán betűimet, de tetteim tévedéseit is, s közben mindig ott van, amikor kell valaki, aki kihúz a sötétből;
• Boginak, hogy olyan aspektusait mutatja az életnek, amelyeket máshol nem láthatnék;
• Tamásnak - mindent. Meg sem kísérlem felsorolni. Ő az az ember, aki ott van minden kilométerkőnél. Mindig abban a formában, amellyel a legtöbbet nyújtja;
• Massimiliano-nak a déli nap fényét és a tenyérenhordozást;
• Viktornak a múzsa-puszikat;
• minden múltbéli tanítómnak: szerelmeimnek, exférjemnek, exbarátaimnak köszönet. Minden, amit tőlük kaptam, hozzátett ahhoz, ami ma vagyok;
• a lakásomnak, hogy csodálatos otthonként működik, és mindig megnyugtat, ha hazaérek;
• virágaimnak, hogy "teli szájjal vigyorogva" élik végig az életet, példát mutatva, hogy lehet boldogan élni és méltósággal meghalni.